A megismerés útjain

A környező világ megismerése, modellezése része életünknek, akkor is ha nem tudunk róla.

Az emberi természet része a mintaalkotás, a képzelet és az érzelem.

Az idegrendszer külvilágra adott válaszmódozatai

A reflex vagy ösztön - a külvilágból kapott komplex jelre adott azonnali, a gének által meghatározott válasz 

A feltételes reflex - a tanulás legalapvetőbb formája, a külvilágból kapott jelekre adott tanult, de automatikus válasz 

Az érzelmek - az adaptáció következő szintje, ahol a belső állapot, mely több tényező függvénye, is befolyásolja a külvilágból kapott komplex jelre adott választ

A mintaalkotás - a környező világról belső modellt alkotunk és próbáljuk megjósolni (képzelet) annak jövőbeli viselkedését, ezen modell határozza meg a cselekvéseinket.

A mintaalkotás hibái 

Matematikai szemszögből, a mintaalkotásban kétfajta hibát lehet véteni :

Első típusú hiba, ha egy olyan mintát azonosítunk, ami nem valós minta, úgymond szellemeket látunk

Lássuk mi egy ilyen hiba következménye, abban a környezetben, amelyben több-tízezer évig élt az ember, ahol a ragadozó állat, kígyó, mérgező növény és gomba valós veszély volt : ha megmozdult a bokor, akkor ha azt feltételezted, hogy ez a hiúz, és elfutottál, ha nem az volt, akkor egy kicsit fáradtabb lettél.

Ha a mintádban ami a nem ehető növényekről szólt, beleesett pár ehető akkor kicsit éhesebb lettél .

Tehát a hiba ára kicsi, ellenben a tévedés kockázata nagy, ha ugyanis megvizsgálnád a bokrot, akkor megenne az oroszlán . A szelekciós nyomás tehát nagy az első típusú hibára, ezért hiszékenyek vagyunk, a mintákat könnyebben fogadjuk el és nehezebben vetjük el őket.
Akkor is mintát képzelünk, amikor a minta nem létezik, és mivel ösztönös statisztikai képességünk gyenge, ezen mintát akkor is valósnak érezzük, ha a tények alapján már rég meg kellett volna cáfolnunk. Ez a hiba nem csak ránk jellemző, egy galambok is tudnak hiszékeny lenni.

Második típusú hiba, ha egy létező mintát nem veszünk észre 

Ennek mindössze annyi a következménye, hogy a minta által adott előnyökkel nem tudunk élni, ezért a második típusú hibának nincs erős szelekciós nyomása.

Ennek köszönhetően az emberi psziché hajlamos az első típusú hibára, a hit alapú megközelítésre, a "jobb félni mint megijedni" jegyében. Csak akkor hajlamos a vizsgálódásra,  a kíváncsiságra, ha a kockázat alacsony.

A tökéletes észlelés tévútjain 

Az emberi psziché érzékszervek segítségével kialakít egy modellt a külvilágról - ebben a modellben mi vagyunk a középpontban - és megpróbálja megjósolni hogy mi fog történni, melyek lesznek különböző cselekedeteik következménye,  pl. el talál-e minket az a kő ami repül vagy felénk jön-e az oroszlán

Mindig úgy érezzük, hogy tökéletesen észleljük a körülöttünk levő világot, pedig mindössze azt látjuk igazán, amire a figyelmünk ráirányul, és azt sem teljesen. 

Kialakulnak bennünk különböző modellek a tárgyak mozgására, az állatok viselkedésére, az embertársain viselkedésere ... mely modellek legtöbbször ösztönösek és hibásak.

A bűvészet ennek a művészete, ahogy mondják, a kéz gyorsabb mint a szem: azaz begyakorolt mozdulatok gyorsabbak mint az psziché feldolgozó képessége - és a belső modell erősebb, mint a valóság.

Ha valami nem talál a modellel akkor azt ösztönösen kiszűrjük, még ha egy gorilla is az.

Íme, egy szemléletes példa a belső modellre:

A közösség, a hatalom szerepe

Az ember közösségi lény - elsősorban néhány százas nagyságrendű kisközösségek voltak sokáig (részben mai napig, lásd cégszerkezetek, önkéntes csoportok), ezért nyilván az emberi psziché mechanizmusai ennek a támogatására alakultak ki, ezért fontos az ellenzék. Ugyanakkor nagyon sok feladat csak közösen, vezényszóra megvalósítható, ezért nyilván az autoritásra való hallgatás ösztönös tendencia lett.

Az ÉN szerepe

Van a pszichében egy "algoritmus", egy modell, amelyet elsősorban állati és emberi viselkedésre alkalmazunk ösztönösen, ez az "ágens", egy olyan entitás, mely túlságosan komplex hogy egyéni összetevőkre bontva értsük meg működését, de jellemzője az adaptív, célirányú viselkedés, ezért viszonylag könnyen jósolható viselkedése a céljainak a felismerésével. Ahogy ön-magunkra alkalmazzuk ezt, akkor születik meg az ÉN fogalma. És mivel a csoportban való elismerés ennek függvénye, szeretjük magunkat legjobb fényben feltüntetni. Ez torzítja megfigyeléseinket is. Ön-magunkkal szemben nehezen tudunk objektívek lenni.

A megismerés megbízható módszerei 

A modern tudomány akkor kezdődött, amikor intézményes szinten  a tapasztalat, a megfigyelés és a kísérlet lett a döntő abban, hogy eldöntsük mi az ami valós, mi az ami igaz . Egyéni szinten mindig ezt csináljuk, ellenben egyéni megfigyeléseinket, tapasztalatainkat torzíthatja a belső elvárás és modell.

Ezért ha valóban az igazságot akarjuk megtudni, a megfigyelést úgy kell elvégezzük, hogy ezt kizárjuk.

A tudományos kísérlet tehát mindössze egy olyan tapasztalat, amit többen megtapasztaltak, és amelyből igyekeznek kizárni az önbecsapás és tévedés lehetőséget. A tudományos elmélet pedig egy olyan modell, amely cáfolható, az eddigi megfigyeléseknek megfelel, belső ellentmondás nélküli és jóslatokat lehet vele végezni - amelyek további kísérletekkel ellenőrizhetőek.

Pár klasszikus példa

Kijelentés: Ha szereted a virágodat, jobban nő. 

Ha ezt a kísérletet zöldfülűként csináljuk, és a virágokat két csoportra osztjuk és az egyiket szeretjük, a másikat nem, a kijelentés igaznak fog bizonyulni. Mindaddig amíg a változót nem szigeteljük el teljesen, azaz nem ügyelünk arra, hogy aki öntözi a virágokat az ne ugyanaz legyen, mint aki szereti őket, aki felbecsüli ne tudja hogy melyik virág volt szeretve. Tehát önmagunkat is becsapjuk itt, nem is vesszük ugyanis észre, hogy azok a virágok több vizet, esetleg több fényt kapnak ...

Kijelentés: Ha hiszel abban hogy meggyógyulsz, gyorsabban gyógyulsz.

Ennek a kijelentésnek a vizsgálatában is két hibalehetőség van: 

• Először is nem tudjuk, mennyire hiszed el, hogy meg fogsz gyógyulni. Hajlamosak vagyunk, hogy azt gondoljuk, azok akik nem gyógyultak meg nem hittek eléggé, ami körkörös érvelés, nem tudhatjuk, lehet hittek, de nem hatott 
• Amikor más kísérlettel ki tudjuk mutatni a hitre való hajlamosságot (elhiszed az orvosnak, a gyógyszerről hogy hat) akkor egyértelműen igaz a kijelentés, ezt hívják az  orvostudományban placebo-nak. Ez használható, de megbízhatatlan eljárás - nem tudjuk mennyire hitte el. 
• Az emberi psziché hipnózisban és hasonló állapotokban egyértelműen hat a testre. 
• Másrészt utólag hajlamosak vagyunk szépíteni, torzítani az emlékeinken, illetve arra emlékezni csak ami talál azzal amit hiszünk, remélünk, tudunk.