Beszélgetésem egy auralátóval

Nos, lássunk egy kis példát, egy alkalmazását a kísérleti módszernek, tételezzük fel, hogy ismerősünk, nevezzük Sanyinak, azt állítja magáról hogy látja az aurát. Most nem fogjuk megvitatni azt, hogy mi az aura - hanem abból indulunk ki, hogy őszinte, lát valamit, az emberek körül, ami leginkább arra hasonlít amit ö tud az auráról.

A célunk az hogy tervezzünk egy olyan módszert, kísérletet, megfigyelést, amellyel eldönthetjük, mi az amit lát, hazudik-e nekünk, becsapja-e önmagát, mi az ami tulajdonképp történik.

A vakteszt lényege, hogy az információ nem ismert az azonosításban résztvevők számára, így cold-reading-el sem kinyerhető. A kísérlet sikeressége tehát két számsor találásának mértéke, ezt hasonlítjuk össze a véletlen találattal. Az egyik számsor a kísérlet beállító hozza létre (pl. melyik adag gyógyszerben van hatóanyag, auránál : melyik ember hol van), a másik számsort a kísérletet végrehajtó (aki azt állítja hogy látja az aurát, aki vizsgálja a gyógyszer hatékonyságát).

A kísérletben, megfigyelésben egy olyan helyzetet kell létrehozzunk, amikor, egy rejtett információ, amit a kísérlet előkészítője ismer, elszigeteléssel, kizárólag a megfigyelt jelenségen keresztül ismerhető meg a vizsgált alany számára. 

Az elővizsgálat
Először a látvány természetéről kérdezgetjük Sanyit.

• egy adott ember esetén mennyire állandó a látvány ?

A kérdés célja hogy a jelenség állandóságát felmérjük, ha ugyanis gyakran változik, akkor nyilván a kísérletben a folytonos megfigyelést kell választanunk, az epizodikus megfigyelés helyett.

• két különböző embernél eltérő a látvány, illetve változás esetén másképp változik ? 

A kérdés célja nyilvánvaló - annak alátámasztására hogy lát valamit, az azonosítást akarjuk felhasználni.
Ha a válasz "nem különbözik" akkor felmerül, hogy van-e egyáltalán jelentősége a dolognak - és a kísérletben nyilván szalmabábut kell majd használni, amelynek nincs "aurája" , illetve az "ott van, vagy nincs ott az alany" megoldást.

• ha valamit odatesz amitől nem látja az embert, akkor is látja ? (ruha, ajtó, stb.) 

Itt is két válasz lehetséges: ha a ruhának nincs hatása, akkor nyilván eltakarhatjuk kísérleti alanyainkat, ha meg van akkor nyilván más hasonló meztelen részeket kell keresnünk, mint pl. az emberek háta.

A konkrét eset
Az adott esetben, Sanyi szerint a jelenség eléggé állandó időben, van olyan összetevője ami ritkábban változik, különbözik emberenként és a ruha akadály .
Akkor íme egy próba kísérlet : mivel elég sok embernek hasonló a háta vegyünk pár egyforma méretű embert, a felsőtestük legyen lefedetlen, ültessük le őket egyforma székekre, úgy hogy hátulról lássa a testüket, de az arcukat ne, a hajukat pedig takarjuk el sapkával ( a látvány legyen amennyire lehet, megkülönbözhetetlen )
Sanyi jegyezze meg melyik alany hol ült, az "aurájuk alapján", majd menjen ki, majd az alanyok cseréljenek helyet egymással,  és Sanyi ismét azonosítsa  az alanyokat, az "aurájuk alapján",  és mondja el, hogy melyik alany hova ült át.

Ez amit módszeres vizsgálatnak hívnak - a tudomány alapja - igy lehet valódi tudást gyűjteni. Az összes tudományos cikk hasonló vizsgálatokra (csak sokkal alaposabbakra) épül (amit itt írtam kb az alap, ilyen alaposságú vizsgálatok leírását legtöbb tudományos folyóirat visszadobná ).
Az a lényeg hogy a jelenséget minden szempontból (távolságtól való függés, időben való változás, stb ) megvizsgáljuk.

Hogyan szabnánk át a kísérletet, ha sokat változna az aura, de emberenként különböző módon, tehát ez alapján emberek megkülönböztethetőek ?
Nyilván ekkor nem lehetne az hogy amíg kimegy helyet cserélnek, mert közben megváltozhatna.
Ekkor arra kell alapoznunk a kísérletet hogy csak az embereknek van ilyen, egy jó bábunak nincs (ezt ellenőriztetjük előtte Sanyival ) és a székek egy részére egyszerűen jól felépített bábut teszünk, és mindössze azt kell eldöntenie Sanyinak hogy hol ül bábu. Ha csak neki sikerül , és legtöbb embernek nem, akkor további vizsgálatok szükségesek ....
Ilyenkor pl. ki kell zárni későbbi kísérletek folyamán, hogy Sanyi valamilyen rendellenesség folytán az infravörös színskálából lát egy részt (pl. 37 fokos, dobogó szívű, légző bábu).

Nyilván, valószínűleg nincs ilyen képessége Sanyinak, tehát a fenti kísérletetek, ha kizárjuk belőle a csalást, azt hogy az alanyok megkülönböztethetőek legyenek a klasszikus látás vagy más ismert érzékszerv vagy mechanizmus segítségével, az eredmény nem lesz jobb a a véletlen találgatásnál .

Ha tehát a kísérlet nem sikerülne, akkor a feltevés, hogy aurát lát, esik, de mi az ami történik ?
A következő feltevésünk a hipnózis-álom-képzelet határának önkéntes eltolása. Mivel ezek ismert és szaklapokban tárgyalt jelenségek - javasolhatjuk ilyen irányú kísérletek megismétlését.

Sanyi szerint az aura színe összefüggést mutat az emberek pszichológiai típusával és-vagy hangulatával,
ekkor felmerül hogy egy ösztönös cold-reading információval egészíti ki Sanyi agya a képet.

Ezt a feltételezést sokkal nehezebb kimutatni, de nem lehetetlen. Nehézsége abban adódik hogy az emberek még a semmitmondó, egymással ellentétes, horoszkópok szövegét is hajlamosak önmagukra nagyon jellemzőnek találni, a pozitív szűrés révén (ami talál, az csoda, ami nem talál, arra nem emlékszünk).
Amit ilyenkor lehet tenni hogy több alany készít önmagáról egy rövid pszichológiai leírást, majd ismerősei róla, ezeket összegezzük, és lehetőség szerint esetleg létező pszichológiai tesztekkel megerősítjük.
Majd Sanyi az alanyok szemrevételezése után ki kell válassza melyik leírás kihez tartozik.
Ez azonban nem paranormális - a cold-reading-ben, bűvészetben, pszichológiában hasonló képesség elsajátítható bizonyos mértékig, a találati valószínűség egy rövid beszélgetéssel növekedhet.

Ha ez sem sikerül, még mindig nem lehetetlen hogy Sanyi az igazat mondja, ekkor a képzelet-hipnózis talaján mozgunk, sokan képesek önmagukat hipnotizálni, a képzeletük erős, és nem tudják szétválasztani a valóságtól. Ennek súlyos eseteit hallucinációnak nevezzük, és a pszichiátria foglalkozik velük mélyebben.

A skizofrénia nagyszerű bemutatása, a képzelet és a valóság elmosódását érzékletesen bemutatja  A csodálatos elme  c. film.